2015. január 23. Lámpaláz (szubjektív beszámolók a mohácsi versmondó versenyről)

Lámpaláz

Mindenekelőtt leírnám, hogy a cím azért lett lámpaláz, mert versmondó versenyen voltunk. Én személy szerint remegtem vers közben, mert mindenki engem bámult. A versem írója Kányádi Sándor, a vers címe pedig Fától fáig. A vers szerintem különleges és szomorú is egyben. Egy kisfiúról szól, aki a lovait keresi az erdőben, de nem találja és felakasztja magát (legalábbis a versből én így szedtem ki.) A verseny regisztrálással kezdődött, majd számot kellett húzni… én a 24-est húztam a 27-ből (nem örültem neki). Egy közepes osztályteremben voltunk, nagy létszámmal. Mikor a 23.-dik gyerek befejezte a versét, egy nagy levegőt vettem, leadtam a számomat, és elkezdtem szavalni… Belül remegtem, kívül féltem, az „erdőben” járkálva. Végül lent megvendégelést kaptunk. Jött az EREDMÉNY HÍRDETÉS. Nem izgultam kicsit az volt bennem, hogy ebben a mezőnyben labdába se rúghatok, aztán rájöttem, hogy minősítést kapunk, nem csak három gyerek kap helyezést… lement a bronz minősítés, én hol vagyok? Aztán jött az ezüst, és meghallottam a nevem. Aztán boldogan távoztunk a park Utcai Iskolából. (Galambos Réka 6.)

Tegnap a Park utcai Általános Iskolában volt versmondó versenyünk. A hatodikból Réka és én, a hetedikből Hanna és a nyolcadikból Fanni szerepelt. Mivel kicsit előbb érkeztünk meg, ezért sétáltunk egy kicsit a környéken. Majd az iskolában regisztráltunk, és sorszámot húztunk. Az ötödik-hatodik egyben volt. A Réka a 24-es számot húzta én meg a 18-ast. Már most izgultunk, mert majdnem a végére kerültünk. Miután meghallgattuk a köszöntőt, mindenki elment a saját termébe. Meg kell jegyezzem, nagyon-nagyon hosszú folyosója volt az iskolának. Sok jó vers volt. Egyre csak izgultam ahogy nőttek a számok, és hamarosan az enyémhez értünk. Én Dsida Jenőtől az Itt feledtek című verset mondtam. Szerintem a vers a magányról szól, arról, hogy nem jó érzés az, ha az emberek elfordulnak egymástól. Mikor rám került a sor iszonyatosan izgultam. De végül is túlestem rajta. Majd mikor mind a 27-en végeztünk, megvendégeltek minket. Nem sokat vártunk, és mentünk az eredményhirdetésre.  Ott már el tudtam volna ájulni, mikor meghallottam végre a nevemet. Ezüstöt kaptam. (Jónás Vivien 6, )

A Versenyen Klinkhart Hanna különdíjat, Jónás Vivien ezüst minősítést,
Gász Fanni bronz minősítést, Galambos Réka ezüst minősítést kapott.